Az előzőekben összefoglaltuk, milyen tényezőkre kell tekintettel lenni a kert öntözése során. Azt is megállapítottuk, hogy az öntözéssel kapcsolatos igényeket sem a locsolótömlő, sem az egyéb fél-automatikus szerkezetek nem oldják meg kielégítően. Amennyiben tehát ápolt, gondozott, szép kertre van szükségünk, vagy haszonnövényeink fejlődését optimálisan kívánjuk biztosítani, az öntözést legcélszerűbb automatikusan vezérelt, telepített öntözőrendszer alkalmazásával elvégezni.
        A telepített öntözőrendszerek története viszonylag hosszú múltra tekint vissza. A korábbiakban általunk említett kérdések kezelése a legrégebbi történeti időktől fogva minden fejlett mezőgazdasággal rendelkező kultúra egyik fontos problémája volt, közös vonása azonban a régebben alkalmazott technikáknak, hogy a vízellátás időbeli egyenletességének biztosítása mellett a térbeli egyenletesség követelményét bizony nem voltak képesek megfelelően kielégíteni.
        A modern öntözőrendszerek létrejöttét mégsem a térbeli egyenletesség követelménye kényszerítette ki, hanem a hagyományos technikák kiterjesztésének igénye. Gondoljunk ugyanis arra, hogy például az ókori egyiptomiak által készített csatornarendszerek, vagy a perui inka földművesek vízvezető árkai szigorú értelemben véve szintén valódi, telepített öntözőrendszerek voltak, ahol a csatorna, vagy árok falának megbontásával, illetve különféle vízkiemelő szerkezetek segítségével a szükséges vízmennyiséget az öntözendő területre lehetett juttatni.
        A tágabb értelemben vett modern "telepített" rendszerek, azaz a vezetékes vízhálózat, illetve a fúrt kutakból szivattyú segítségével az otthonokba terelt víz megjelenése rövidesen arra indította a tervezőket, hogy a víz megjelenését a kertben és az öntözésre szoruló gazdasági területeken szintén mindenütt biztosítsák. Ennek a folyamatnak egyik első, kezdetleges állomása a locsolótömlő, amelyet a telepített hálózat egyik végpontjához rögzítve a víz emberi közreműködéssel a területen szétszórható.

        A locsolótömlő alkalmazásának sajnos nagyon sok hátránya van, ezért felmerült az igény az újabb eszközök fejlesztésére. A fejlesztés egyik iránya arra koncentrált, hogy az emberi közreműködést legalább részlegesen kikapcsolva miképp lehet a locsolótömlőt "önálló működésre alkalmassá tenni". Ebből a fejlesztési irányból születtek meg a kalapácsos, valamint az egyéb pörgő és imbolygó öntözőfejek különböző generációi, amelyek a hálózati, vagy kompresszoros nyomáskényszer következtében áramló víz erejét kihasználva változtatták a szórás irányát. Ezek a fejlesztések nem oldották meg azonban a folyamatos felügyelet és a kiszórt vízmennyiség térbeli egyenletességének problémáját.
        A fejlesztés másik iránya az emberi közreműködés teljes kikapcsolását célozta meg. Ezek a rendszerek elvetették a locsolótömlő alkalmazását és a nyomás alatt lévő vizet a talajban kiépített hálózaton keresztül közvetlenül és folyamatosan vezették a szórófejekhez. Viszonylag hamar azonban több probléma merült fel velük kapcsolatban.
        A területen folyamatosan elhelyezett szórófejek akadályozzák ugyanis a terület használatát, vagy az ott folytatott munkát, ezért használaton kívül valamilyen módon "el kell tüntetni" őket. További gond, hogy a szórófejeket tartós anyagokból kell készíteni, mert a talajból történő kiemelés és javítás sok gonddal járhat. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy nagyobb területen az egységnyi idő alatt kijuttatni szándékozott vizmennyiséget a hálózat, vagy szivattyú gyakran nem képes biztosítani egyidőben, ezért a rendszert szakaszos működésű zónákra kell bontani. Nyilvánvaló, hogy a szakaszos működés vezérlése már nem biztosítható egyszerű időkapcsoló segítségével. És így tovább...
        Látható, hogy az öntözés térbeli egyenletességének kérdése ebben az időszakban komolyan még fel sem merült. Az is sejthető azonban, hogy az ilyen rendszerekkel kapcsolatos, még viszonylag egyszerűbb problémák megoldása is fokozott kreativitást, valamint komoly elszánást igényelt. Ebben a vonatkozásban nem hagyhatjuk szó nélkül Ed Hunter amerikai fejlesztő mérnök munkásságát.
        Abban az időszakban, amikor Hunter dolgozni kezdett, a fent említett néhány problémát már többé-kevésbé sikeresen megoldották. A fő nehézség akkoriban inkább az alkalmazott eszközök megfelelő használhatósága volt. Hunter a családi üzemben szerezte első fejlesztési tapasztalatait, a folyamatos innováció igénye azonban hamarosan arra kényszerítette, hogy megalapítsa "Moist-O-Matic" nevű cégét, amely 1953 - 1962 között az öntözéstechnika fontos vállalkozásai közé nőtte ki magát.
        Míg korábban az öntözőfejek szinte kizárólag vasöntvényből és sárgarézből készültek, a Hunter által nagyteherbírású műanyagból készített fogaskerék-hajtóműves öntözőfej mind élettartamában, mind műszaki színvonalában, mind előállítási költségét tekintve új korszakot nyitott az öntözéstechnika történetében. Fontos szempontként értékelhető az is, hogy azonos működési elv alapján a legkülönbözőbb célokra alkalmas szórófejek fejlesztésére nyílt lehetőség. Más vonatkozásokban szintén fontos eredményeket ért el, megalkotta például az első kapcsolóórás komplex vezérlőt és az első nedvességérzékelőt, amely az automatikus öntözésvezérlést természetes csapadékhullás esetén letiltja. Az egyes öntözési zónák közvetlen vezérlését biztosító "zárócsapokat" ugyanezen időszakban sikerült felcserélnie az első műanyagból készült, gumírozott szeleppel működő vezérlő-membránnal.
        Utólag tisztán látható, hogy Hunternek csak egyetlen fontos elvi problémát nem sikerült megoldania azokban az években, ez pedig a csapadék elosztásának térbeli egyenletessége. Miután azonban az akkori öntözéstechnikai ipar továbbra is a régi úton haladt tovább és legfeljebb a kalapácsos fém öntözőfejek fejlesztésére került sor, ez akkor valószínüleg nem is tűnt fel senkinek.
        Hunter a további fejlesztéseket akadályozó tőkehiány miatt 1962-ben eladta cégét a "Toro" kertészeti eszközöket gyártó vállalatnak, ahol az elkövetkező 19 évben műszaki igazgatóként folytatta az öntözéstechnikai tervezőmunkák irányítását. Ebben az időszakban fejlesztette tovább azokat az eredetileg saját tervezésű eszközöket, amelyek révén a "Toro" a hetvenes évek végére az öntözéstechnikában piacvezető vállalattá vált. Más vállalkozások, amelyek a Hunter által javasolt fejlesztéseket később követték, az akkor szerzett hátrányokat mind a mai napig nem tudták ledolgozni, gyártmányaik, fejlesztéseik műszaki színvonala és alkalmazhatósága messze elmarad a "Toro", illetve Hunter újabb fejlesztéseitől.
        A "Toro" élén eltöltött időszak végére Hunter elérte a korai fejlesztések tökéletesíthetőségének korlátait. 1981-ben ezért kilépett a cégtől és az évek során felhalmozott megfelelő tőke birtokában megalapította a nevével fémjelzett "Hunter Industries" öntözéstechnikai vállalatot. A vállalkozás célja döntően az volt, hogy a korábban kidolgozott elvek és a modern követelmények alapján az értékesítési sikerek nyomán elkényelmesedett "Toro" nagyvállalati struktúrájával szemben megújítsa a használatban lévő eszközök működési rendszerét, gyártási színvonalát és végre a kijuttatott mesterséges csapadék egyenletes eloszlatásával is behatóan foglalkozzon.
        Anélkül, hogy más vállalatok termékeiről, rendszereiről rossz véleményt formálnánk, rövid gyakorlati összehasonlítás alapján megállapítható, hogy a Hunter által kínált lehetőségek kreativitása az öntözéstechnika minden területén többnyire az élen áll. A siker titka ezúttal sem más, mint a folyamatos fejlesztés és kísérlet a korábban megoldatlan problémák hatékony kezelésére. Az öntözés térbeli egyenletességének bizosításában például a Hunter odáig jutott, hogy a kijuttatott vízmennyiség "foltosságának" megengedett mértéke homogén kezelési igény esetén maximum 1.5. Megfelelő tervezéssel és programozással ez az érték 1.1 - 1.3 körül tartható, ami a talajba jutott víz oldalirányú csekély mozgásképességét számításba véve gyakorlati szempontból tökéletesnek tekinthető. Elvileg mód van tehát az öntözendő terület vízellátásának hibátlan megszervezésére időben és térben egyaránt.
        Az öntözőrendszer egyes elemei hiába ütik azonban meg akár a legmodernebb színvonalat is, ha a rendszer tervezése, illetve telepítése során a kivitelező nem megfelelő gondossággal jár el. Sokan úgy gondolják ugyanis, hogy kerti, vagy mezőgazdasági öntözőrendszert telepíteni egyszerű vízszerelési feladat, pedig ez nem így van. A Hunter a kivitelezéshez és üzemeltetéshez ugyan minden eszköz esetében részletes teljesítmény teszteket és segédleteket mellékel (az egyes termékek ismertetésénél az eredeti adatok a mi honlapunkon is megtalálhatók), mert ezek képezik alapját az öntözőrendszer kialakításához szükséges számításoknak, de más rendszerek esetében az ilyen adatokat, valamint a lehetséges vízhozamot befolyásoló tényezőket a kivitelezők gyakran nem veszik figyelembe.
        Sajnos gyakran találkozunk olyan javítási igénnyel, amikor nyilvánvaló, hogy a kivitelező elmulasztotta elvégezni a szükséges előkészítő munkát és az amúgy esetleg műszakilag megfelelő eszközrendszer nem képes ellátni megfelelően a feladatát. Szomorú példája ennek, amikor a víznyomás hatására a földből kiemelkedő szórófejek a nyomáshiány miatt gyengén szórnak és kézi erővel is könnyen visszatolhatók, mert a kivitelezés során az indokoltnál több szórófej telepítésére került sor az adott zónán és így súlyos nyomáshiány lép fel, ami az egész rendszer működését elégtelenné teszi.
        Szintén gyakori hiba, hogy az öntözött terület egyes részei időnként már szinte vízben úsznak, más területek pedig még viszonylag szárazak. Ezen a problémán gyakran az öntözési idők beállításával változtatni lehet ugyan, előfordul azonban, hogy ezúttal is tervezési hiányosságról van szó, amelyen csak a rendszer átalakításával lehet segíteni.
        Az ilyen és ehhez hasonló problémák gondos előkészítő munkával elkerülhetők, de a kielégítő eredményhez tapasztalat és megbízható adatok szükségesek. A tervezést, illetve az esetleges átalakítást a Hunter további adatokkal, szimulációs számítógépes programokkal segíti, amelyek lehetővé teszik az alkalmazott eszközök paramétereinek optimális kihasználását. A tervezés, telepítés, átalakítás, karbantartás és üzemeltetés magas színvonalának érdekében a Hunter rendszerek kialakításával foglalkozó vállalkozások képviselői rendszeresen találkoznak, ahol megismerik az újabb fejlesztéseket, de saját tapasztalataikat is megvitatják, így a felhasználók mindenkor minőségi és naprakész szolgáltatást kapnak.

        Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a telepített öntözőrendszer hatékony működése döntően két tényezőtől függ. Fontos tényező az alkalmazott rendszer típusa, de nem kevésbé elhanyagolható tényezőként a telepítési szolgáltatás színvonala jön számításba, mert kítűnő eszközökből készített rendszer is működhet csapnivaló hatásfokon. Ebben a vonatkozásban az elvárható gondosságra és körültekintésre hívjuk fel a figyelmet.