A növényzet csapadékigényének ismeretéhez nem árt megismerni néhány növényélettani összefüggést. Mindenki tudja, hogy a növények elsősorban a gyökérzetükön keresztül jutnak hozzá a fotoszintézishez szükséges vízhez, valamint az abban oldott különféle ásványi sókhoz. Az a tény is többé kevésbé közismert, hogy száraz körülményekhez adaptálódott növények általában nagy és kiterjedt gyökérrendszert növesztenek, ám folyamatosan nedves környezetben ennek épp az ellenkezője következik be és a gyökérzet szinte elcsökevényesedik. Vannak aztán olyan növények is, amelyeknek saját gyökérzete meglehetősen fejletlen - ilyenek például általában az erdőalkotó fák - de ezeknek gyökérzete kiterjedt kapcsolatban van különféle gombák talajban futó fonalaival.
        Noha a fenti szabályok viszonylag fontosak, a gyökérzet "formája" minden esetben erősen kötődik ahhoz a konkrét közeghez, amelyben a növény él. Furcsa módon az is igaz, hogy a növény számára nem csupán a talaj víztartalma fontos, hanem az ún. vízfrakciók egymáshoz viszonyított aránya is, ami röviden a következőt jelenti.
        Kiadós eső, vagy öntözés hatására a talaj felszíni rétegei vízzel telítődnek, a víz nagy része azonban a 0.03 mm-nél nagyobb "hézagokon" keresztül a mélybe vándorol. A felső rétegekben marad az ún. szabadföldi kapacitás, az elvándorló víz helyét pedig levegő tölti ki. A talajvíz mennyiségét gyarapító, elvándorló víznek a felvehetőség szempontjából a kerti növények, illetve gyepek esetében egy kezdeti rövid időszakot leszámítva túl sok jelentősége nincs, a szabadföldi kapacitás felvehetősége azonban szintén korlátozott. A maradó víz bizonyos hányada ugyanis a talajrészecskék felszínéhez erősen, mintegy 50-70 bar nyomással kötődik és a növények számára így hozzáférhetetlen, ezt a frakciót higrószkópos víznek nevezik.
        Az ún. kapilláris vízzel más a helyzet. Ezt a víz-frakciót a talaj pórusaiban a felületi feszültség tartja fenn és ha összefüggő rendszert alkot, viszonylag könnyen felvehető, mert amikor a gyökér sikeresen csatlakozik egy ilyen kapillárishoz, a szívószál működéséhez hasonlóan képes a vizet felvenni belőle. Fontos lehet még a talaj üregeiben vándorló vízpára is, amely a melegebb rétegekből lefelé haladva kicsapódik és a növény így azt hasznosítani képes.
        Amennyiben elmarad a csapadék utánpótlása, vagy a kertben nem öntöznek, a talajban megkezdődik a vízvesztés. A folyamat során először a tágabb kapillárisok ürülnek ki, de később a vékony kapillárisokra és a szegletekben meghúzódó vízre is sor kerül. Amikor a növény már nem képes fenntartani vízháztartását, bekövetkezik a lankadás, amely eleinte vízpótlással még visszafordítható, súlyos szárazság esetén azonban már nem, a növény elpusztul.
        A különféle talajokban a növények vízfelvételi lehetőségei erősen különböznek. Mindenki tudja, hogy homokos talajokon az öntözés hatása viszonylag rövid ideig tart, mert az ilyen talajok szerkezete nem képes a víz hatékony megtartására és a csapadék gyorsan a mélyebb rétegekbe vándorol. éppen ellenkező példa az erősen agyagos talajok problémája, ahol a megtartott vízmennyiség ugyan nagyon jelentős is lehet, azonban ez a víz döntő hányadában higroszkópos víz és a növény nagymennyiségű víz jelenlétében is elpusztulhat a felvehető víz hiányától.
        Az említett példák természetesen végletes esetek, a kerti talajok ezeknél általában azért jobb feltételeket kínálnak. Minden kerttulajdonos szeretné természetesen, ha tápanyagokban gazdag, jól átszellőzött és nedvességtartó talajban nevelhetné növényeit, erre azonban nincs mindig mód. Abban az esetben azonban, ha ismerjük a talaj adottságait és a vízutánpótláshoz megfelelő technikai háttérrel rendelkezünk, kialakítható a növényzet számára optimális vízpótlási eljárás.

        Fontos kérdés azonban, hogy szükség van-e általában a vízpótlásra, vagy elegendő a legszárazabb nyári időszakban néha megöntözni a növényzetet egy megfelelő locsolótömlő segítségével. A kérdés eldöntéséhez elemezzük a magyarországi csapadékviszonyok alakulását.
        Általában ismert tény, hogy hazánkban az átlagos évi csapadékmennyiség mintegy 600 mm, ami azt jelenti, hogy egy négyzetméterre évente hatszáz liternyi eső hull, a nyugati, délnyugati országrészben ennél százötven literrel több, az Alföld déli részén száz literrel kevesebb. Ez a mennyiség így leírva nagyon soknak tűnik, elosztva azonban ezt a mennyiséget a napok számával, egy napra már csak legfeljebb 1.6 liter víz adódik. Az egész évre számított csapadékátlag természetesen nem ad pontos információt a tenyészidőszak csapadékviszonyairól, amennyiben azonban az április elejétől szeptember végéig terjedő időszak átlagait vizsgáljuk, akkor azt találjuk, hogy a lehulló csapadékmennyiség 350 mm mennyiség körül alakul, ez pedig négyzetméterenként és naponként bő 1.9 liter vízmennyiséget jelent.
        Meg kell állapítani azonban, hogy ez a mennyiség sajnos még mindig kevés, de még akkor is kevés volna, ha naponta egyenletes eloszlásban érné a növényzettel borított területet. Az is igaz persze, hogy elegendő lehetne akkor, ha kertjeinket a hazánkban korábban őshonos erdős-sztyepp növényzet borítaná, kertjeinkben azonban sokkal inkább a gondozott gyepek és más, több csapadékot igénylő növények foglalnak helyet.
        A talaj tulajdonságait figyelmen kívül hagyva is arra a következtetésre kell jutnunk tehát, hogy általános vízpótlásra a kertben feltétlenül szükség van.
        További probléma a lehulló csapadék mennyiségének egyenetlen megoszlása. Magyarországon a legcsapadékosabb hónap a június, míg a rákövetkező július és augusztus hónapokban rendszeresen rövidebb-hosszabb időre beköszönt az aszály. Azon túlmenően, hogy a hirtelen lezúduló, bőséges csapadék nagy része egyszerűen elfolyik a felszínen és hasznosítatlanul marad, az általunk kedvelt dísz és haszonnövények, de különösen a gyepek, az aszályos időszakokat nehezen vészelik át. A gyepek és kisebb lágyszárú növények esetében különös nehézség adódik abból, hogy a talaj kiszáradása során elsőként a felszínközeli rétegek veszítik el felvehető víztartalmukat, ezek a növények pedig általában nem rendelkeznek mélybe hatoló gyökérzettel. Az őshonos pusztai gyepek és növények ilyenkor ugyan nagyrészt szintén elszáradnak, de egyúttal fel is készülnek a nedves időszakra, így zavartalanul őrzik meg képességüket a túlélésre.
        A kertben növő növények számára további probléma, hogy az akut csapadékhiányos időszak többnyire magas hőmérséklettel jár együtt. Ekkor a növények életfolyamatai passzív módon felgyorsulnak, ez pedig a talajban lévő víz gyors párolgása mellett a növények rendelkezésére álló vízforrások gyorsabb kimerítését okozza. ìgy a kerti növények szárazság idején - megfelelő alkalmazkodóképesség híján - még súlyosabb helyzetbe kerülnek.

        Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy növényeink vízellátása döntően attól függ, mennyire képesek a talajból zavartalanul felvenni a létezésükhöz szükséges vízmennyiséget, amely egymást követő sorrendben lehet a viszonylag gyorsan elvándorló gravitációs víz, majd a kapilláris víz, végül pedig a fennmaradó vízpára. Arra kell törekedni tehát, hogy ezek a "víz frakciók" a talajban mindenkor valamilyen formában jelen legyenek. A felvehető víz jelenléte és mennyisége döntően három tényezőtől függ.
        Az első tényező a talaj minősége, amelyet lehet ugyan folyamatosan javítani, de többnyire elegendő, ha a talaj tulajdonságaival tisztában vagyunk és növényeinket az ismert feltételekkel összhangban kezeljük.
        Második tényező a vízutánpótlást jelentő, a tenyészidőszakban lehulló csapadék mennyisége, amelyről elmondhatjuk, hogy kerti növényeink számára még a hosszútávú átlagokat számítva is kevés.
        Harmadik tényező a lehulló csapadék eloszlásának alakulása, amelyről megállapítható, hogy az ország fekvésének sajátosságai folytán jelentősen ingadozik és nem teremt kedvező feltételeket a viszonylag egyenletes vízellátást kívánó növényzet számára, mert a felvehető víz mennyisége sokszor és erősen változik, sőt, ez a vízmennyiség bizonyos időszakokra gyakran el is tűnik.
        El kell fogadni tehát, hogy amennyiben gondozott, ápolt, és mindenkor szép kertre van szükségünk, a rendszeres öntözés megoldása elkerülhetetlen feladat.